Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


10. fejezet - Just Like Burning In The Hell - Mint a Pokolban égni

2016.09.17

10. fejezet - Just Like Burning In The Hell - Mint a Pokolban égni
Mindenki átvonult Robert irodájába, aki azonnal megfogalmazta az üzenetet, amely szerint a vámpírok oldaláról szándékosság gyanúja áll fent a támadás miatt, melyet szerencsére az Akadémia mindkét diákja túlélt könnyebb sérülésekkel. A szándékosság erős gyanúja miatt kihallgatást kérünk, hogy a Klávé elé tárhassuk a történteket és a tettes mihamarabb megkaphassa méltó büntetését. Egyszerű megfogalmazás, mindenféle maszlagtól mentesen leírva és azonnal el is küldve Idrisbe egy tűzüzenettel, tehát azonnal megkapták.
- Mostmár csak várnunk kell a válaszra. Azt javaslom, pihenjetek, Igencsak fárasztó időszakon vagytok túl. Ha választ kapunk, akkor azonnal tájékoztatlak titeket. - ezzel elbocsátott minket. A nap hátralévő része tökéletesen eseménytelenül telt, a könyvtárban vártuk a fejleményeket, hátha végre történik valami és negkapjuk a választ. De a levegőben szinte már tapintható feszültségtől eltekintve semmi nem volt. Mintha hallgatólagos beleegyezéssel nem hozná szóba senki sem a történteket és csak azért vannak itt, hogy Alec és én össze ne kapjunk véletlenül. Gyűlöltem, hogy úgy bánnak velem, mint valami gyerekkel, akit nem lehet egyedül hagyni, különben bajt csinál. Éppen próbáltam egy könyv olvasására koncentrálni, amikor a kanapén a telefonjába mélyedt Alec hirtelen felpattant és szó nélkül kiviharzott. Éreztem a frusztráltságát, ahogy a könyvemről felemelve a fejemet utánanéztem. Sóhajtva olvastam tovább. A legszebb az egészben az, hogy semmit nem tud már elrejteni előlem, tehát mindent tudok, amit érez. Lassan letettem a könyvet és ahogy felálltam, éreztem, hogy valamin nagyon meglepődött. Hogy min, azt nem tudtam. Az ablakhoz mentem és csak annyit láttam, hogy valaki belép Aleccel a nyomában, de csak a hátát láttam, amiből ugye még nem derült ki, hogy ki az.
- Mit látsz? - kérdezte a mögöttem megállt Isabelle.
- Már semmit. - elfordultam az ablaktól. - Nem tudom, ki jött be, de Alec nagyon meg volt lepődve, az tuti.
- Semmit nem láttál belőle? - kérdezte kissé csalódottan.
- Csak a hátát, de az biztos, hogy  legalább olyan magas volt, mint Alec. - vállat vontam. - Nem hiszem, hogy fontos lehet.
- Akkor az Magnus volt. - mondta Izzy.
- Isabelle! - förmedt rá Clary a másik lányra.
- Mit nem mondtok el nekem? - kérdeztem gyanakodva pillantgatva rájuk.
- Semmit. - vágta rá a mellettem álló lány talán túlságosan is gyorsan.
- Izzy, joga van tudni. Ez a minimum. A bátyáddal van ez a köteléke. Ha te nem mondod el, akkor majd én fogom.
- Jól van na. - vágott egy fintort. - Az van, hogy Magnus Bane Alec volt pasija. Fogalmam sincs, mit csinálhat itt.
- Aha. - mondtam elnyújtva. - És akkor mi van? Nem igazán érdekel.
Ekkor azonban egy hatalmas érzelemlöketet kaptam, amitől kis híján a falnak tántorodtam. Megadás, szenvedély, vágy és egy kis szerelem is volt benne. És Alectől jött. Amikor a volt pasijával volt. Szóval ezért rohant ki a szobából olyan hirtelen... Egyszeriben dühös lettem. De ugyanolyanolyan hirtelen meg is nyugodtam. Vettem egy mély levegőt, aztán szó nélkül kimentem a könyvtárból otthagyva a többieket. Hallottam, hogy utánam szóltak, de nem fordultam vissza. Nyugodt voltam, teljesen nyugodt. Mikor azonban a lépcsőn elindultam lefelé, egy adag bosszúságot éreztem felőle. De nem siethettem, ráadásul azt sem akartam, hogy meglássanak. Mindazonáltal tudni akartam, hogy mi generálta ezeket az erős érzelmeket Alecben. Még le sem értem, amikor meghallottam Alec hangját. Sosem kiabál, most viszont sikerült kihozni a béketűrésből. Kiabált Magnussal.
- Nem lehet, Magnus. Nem tehetem meg, az Angyalra!
- A Klávé miatt, ugye? - Magnus hangja csepegett a gúnytól. - Eddig nem foglalkoztál velük, most miért? - kipillantottam leshelyemről és láttam, hogy odament Alechez és megfogta a kezét.
- Nem, nem azért. - Alec elhúzta a kezét, mire Magnus sóhajtva megcsóválta a fejét
- Alexander, kérlek. Nem szokásom a könyörgés, de most azt  is megteszem... - Alec arcára tette a kezét, aki most nem húzódott el tőle. - Mi történt?
- Majdnem meghaltam. Azért vagyok itt, mert a kötelék...
- A kötelék, hát persze. El ne felejtsem megköszönni neki, hogy megmentett. - mostmár láthatóan mindketten kezdték elveszíteni a türelmüket.
- Magnus, elég. Hagyd ezt abba. - levette a boszorkánymester kezét az arcáról. - Menj el innen.
- Majd ha a szemembe mondod, hogy semmit nem érzel irántam. - mondta nyugodtan Magnus, mire Alec alig láthatóan hátrahőkölt. Nem számított arra, hogy ilyesmit kér tőle a másik, azonban most a szemébe nézett.
- Semmit nem érzek már irántad. - Alec hangja halkabb lett.
- Tudom, mikor hazudsz. - mosolyodott el Magnus és minden további szó nélkül megcsókolta Alecet. Na ez megdöbbentett. De ami rosszabb volt, hogy Alec a pillanatnyi meglepődés után viszonozta a csókot.
Ebben a pillatban halott szívem fájdalmasan dobbant egy utolsót, majd hallható zuhanással leesett és millió darabra tört. Nemcsak csalódott és cserbenhagyott voltam, de elárultnak is éreztem magam. Persze tudom én, hogy nem vonhatom Alecet felelősségre amiatt, ami a távollétemben történt, de a tudat, hogy ő mindvégig emlékezett arra, ami köztünk volt és most mégis ezt kell látnom és éreznem, rosszabb volt mindennél. Olyan volt, mint a Pokolban égni. Legalábbis én ilyennek képzelem. Ez volt az én személyes poklom, ahol égtem. Bár furcsa módon nyugodt voltam, mintha csak kívülről szemlélném magan, amint odamegyek hozzájuk. Még cipőm hangos kopogását sem vették észre.
- Szia, Magnus.
Köszönésemre szétrebbentek. Alec először csodálkozva, aztán bocsánatkérően nézett rám, Magnus pedig szintén meg volt lepődve, de gyorsan nyugodt arckifejezést vett fel.
- Szia, Kate.
- Szóval te vagy az, aki elvette az emlékeimet.
- Igen, én volnék. - kezet nyújtott, de nem fogadtam el, így zavartan visszahúzta.
- Már akkor sem haragudtam rád, amikor megtetted, mert előre tudtam, mit fogsz tenni. Egyáltalán senkire nem haragudtam, aki ebben benne volt.
- Miért? - kérdezte Alec halkan.
- Mert tudtam, miért teszitek. Tudtam, hogy meg akartok védeni. Attól még rossz volt meg minden, megértettem. Felfogtam.
Szomorúan elmosolyodtam, mielőtt folytattam.
- De ez? Ezt nem értem. Lehet, hogy én vagyok a hülye meg minden, de akkor is képtelen vagyok megérteni, hogy miért. Nem dühös vagyok, csak megbántott. De ha már megteszed, legalább ne itt, ahol bárki megláthatja. De még arra sem vetted a fáradtságot, hogy megpróbáld eltitkolni a dolgot. Itt az Intézet kellős közepén... Ráadásul pont azzal, aki az emlékeimet törölte.
- Sajnálom. - mondta lehajtott fejjel.
- Ne sajnáld. Azt, amit igazán akarunk, azt sosem sajnálhatjuk. Éreztem, hogy szereted. És ez rosszabb volt annál, minthogy csókolózni láttalak vele. - ezzel megfordultam és minden méltóságomat összeszedve felmentem a lépcsőn.
A lépcső tetején ott állt Clary és szomrúan nézett rám. Még mielőtt bármit is mondhatott volna, felemelt kézzel folytottam bele a szót. Nem akartam most a sajnálkozását hallgatni. Nemcsak az övét nem, de senki másét sem.
Minden méltóságomat összeszedtem és felemelt fejjeló közönyös arccal vonultam el mellettük. Mögöttem olyan csend honolt, mintha egy temetőben lennék. Megfagyott a levegő, semmi nem hallatszott. Szobám ajtaját becsuktam magam mögött és percekig csak álltam a szoba közepén, amikor egyszercsak ismét beugrott egy emlék.

Éppen a cipőt vagyishogy csizmát rángattam magamra, ami akár gyilkos fegyvernek is minősülhetett volna. Dehát be kellett olvadnunk az Alvilágiak közé. Vadászatkor már csak ez van. A gond az, hogy nekem ez az első vadászatom és rendkívül ideges vagyok miatta. Épphogy megálltam a tükör előtt, hogy hullámos fürtjeimet megigazítsam, amikor kopogást hallottam. Amikor kinyitottam, Alec állt ott. A szokásos öltözékében volt, de elnyűtt, túlhordott feketéből lassan már szürkébe átmenő színű felsőjét ezúttal egy ingre cserélte.  Amikor meglátott, tetőtől-talpig végigmért és úgy nézett rám, mint aki tudja, mit takar a ruha. Azonban csak ennyit jegyzett meg:
- Nahát, gyilkolni készülsz abban a csizmában? - elmosolyodott.
- Isabelle adta. Azt mondta, rendkívül praktikus tud lennió mert a démonok nem szeretik, ha gyomron rúgják őket ezekkel a holdjárókkal.
- Neki eddig bevált. - megköszörülte a torkát. - Bejöhetek egy percre?
- Gyere. - odébb élltam és amikor bejött, becsuktam az ajtót és visszamentem a tükörhöz. Miután csinos kontyba rendeztem a hajamat, odafordultam hozzá. - Miért jöttél?
- Ezt akartam odaadni. - egy szeráfpengét nyújtott felém, ami rögtön fényleni kezdett, amint átvettem tőle. - Nincs fegyvered és miután szeráfpengét még nem kaphatsz, itt ez a tőr. A ruhád alatt is elfér. Itt. - odalépett mellém és a derekamra, a csípőm környékére tette a kezét. - Itt a ruha szélénél a csípődnél van egy zseb, érzed? Csak ki kell rántanod a tőrt innen és már harcolhatsz is.
- Kösz. - kitapogattam a zsebet és egyszerűen belecsúsztattam a kis tőrt.
- Szívesen. - kezét elhúzta, bár mintha habozott volna egy kissé. - Még valami. - felemelte a kezét és kihúzta a csatokat a hajamból, aminek következtében hullámos tincsek omlottak a hátamra és a vállamra.
- Jobb így? - kérdeztem elmosolyodva.
- Egyértelműen jobb. Gyakrabban hordhatnád így. - megérintette az egyik hajtincsemet, mire elpirultam. - Jól áll.
- Kösz. - ennél többet nem tudtam kinyögni, mert közelsége állandóan zavarba hozott.
Mintha ő maga is észbe kapott volna, egészen hirtelen lépett el tőlem. - Odalent találkozunk.
Bólintottam, ekkor ő az ajtó felé indult, de  félúton megállt, megcsóválta a fejét és elkáromkodta magát halkan, pedoig eddig még sosem hallotam káromkodni. Megfordult ésolyan határozottan rám nézett, amilyennek még soha azelőtt nem láttam. Két lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, bal kezét az arcomra tette és szó mélkül megcsókolt. Amikor viszonoztam a csókot, másik kezével a derekamat átölelve húzott magához. Belesimultam az ölelésbe és átkarolva a nyakát vszonoztam a csókot. Kissé esetlen voltam, mert első igazi csókom volt ez, de nem érdekelt.

A kopogás szakított ki az emlékből, amit ezúttal láttam. Lassan az ajtó felé fordultam, mintha kábulatból ébrednék.
- Ki az? - kérdeztem.
- Isabelle vagyok. Azt hittem, hallod, hogy jövök. Bejöhetek? - kérdezte reménykedve.
- Te bejöhetsz. - nyomtam meg jobban az első szót, aztán az ajtó hangtalanul kinyitódott, bejött Isabelle és becsukta maga után.
- Mi a baj? - kérdezte. - Mintha álmodtál volna.
- Én csak... - egy pillanatra megfordultam, ahol az emlékbeli énem állt, aztán vissza Izzyhez. - Látom az emlékeim. A kitörölt múltamat. Mintha én is ott lennék és egyre több dologra enlékszem. Apróságok csk, de sokat segítenek.
- Most is azt láttál?
- Igen. - a tükörhöz mentem és odaálltam elé. - Azért nem hallottam, hogy jössz. Mert az emlékben voltam. - megérintettem a tükröt. - Az első vadászatomra készülődtem.
- Emlékszem. Négyen mentünk. Jace, Alec, én és te. Tudtuk, hogy készen állsz, ezért vittünk magunkkal. - leült az ágyra, én pedig egyik lábamat magam alá húzva a túloldalra szemben vele. - Anyáéknak nem szóltunk, mert ők nem örültek volna. Szerintük felkészületlen voltál. De Alec bízott benned. Tudta, hogy nem habozol majd, ha vészhelyzet lesz.
- És mi történt? - kérdeztem kíváncsian.
- A Pandemoniumba mentünk, mint mindig. Én szoktam a csali lenni úgymond, de ezúttal átvállaltad. Mondhatom, én sem csináltam volna jobban, mint te. Odavonzottad a klub összes démonát. Mi a háttérben maradtunk, mint mindig. Ott álltam Aleccel szemben takarásban. Ő úgy nézett rád, mintha legszívesebben megölné az összes démont egyedül, aztán a karjaiba kapna és megcsókolna. A többit nem részletezem. - mosolyodott el.
- Isabelle! - szóltam rá.
- Igazam van. Így volt. Nem hazudok. Aztán amint az első démon támadni akart, lelőtte az íjával. Rögtön tudtad, hogy mit kell tenned és mi is bekapcsolódtunk. Akkor vettem először észre: anélkül, hogy tudtátok volna, egyszerre mozogtatok  és ugyanazt csináltátok. A köteléketek erősebb, mint a parabatai - kötelék Jace és Alec között. Amikor aztán futva kellett távoznunk a klubból, nem volt idő beszélgetésre, de a legelső sarkon megálltunk pihenni.
- Álljunk csak meg: nálatok a parabatai a legerősebb kötelék, nem? Hogy lehetett annál erősebb?
- Nem tudom. - vállat vont. - De nem tudhatta meg senki, mert akkor a Néma Testvérekhez küldtek volna, azok pedig kísérleteztek volna rajtatok. Az egyikőtöknek sem lett volna jó. Így aztán titokban tartottam. Jace számára akkor lett nyílvánvaló, amikor Aleckel visszatértek, egy ellenőrzésből, ahol összefutottak pár démonnal és Alec háta megsérült. A gyemgélkedőn be kellett kötni. Aznap nem nagyon jöttél elő és amikor Jace bement hozzád, hogy vacsorázni hívjon, látta, hogy eszméletlen vagy, az ágyneműd csupa vér, akárcsak a pólód és ugyabolyan sebed van ugyanott, mint Alecnek.
- Uramisten. - döbbenten ültem. - Akkor azért van a heg a hátamon. Annak a nyoma, ugye? 
- Igen. - bólintott. - Figyelj, amit odalent láttál, az...
- Kitalálom: semmi, igaz? - vágtam közbe. - Elegem van abból, hogy nem mondtok el semmit és úgy kezeltek, mintha egy törékeny porcelánváza lennék. Hát közlöm, hogy nem vagyok az.
- Sajnálom. Nem akartam elmondani, hogy kíméljelek, mert tudtam, hogy rosszul esne a kötelék miatt. - bűnbánó arcot vágott.
- Rosszul is esett. Az meg pláne, hogy mindannyian tudtatok róla, de eszetekben sem volt elmondani nekem. - kezdtem felhúzni magam. - Azt hittem, a barátaim vagytok és elmondanátok nekem, ha valami ilyesmiről lenne szó.
- Tudod, Magnussal akkor ismerkedett meg, amikor kitörölte az emlékeidet. Azért csinálta meg, hogy randizhasson Aleckel. Aztán csak megtörtént a dolog és kész. Nem készült rá. Egy idő után viszont már eléggé nyílvánvaló lett a dolog, mert elkezdtek találkozgatni. Jace próbált beszélni vele, de nem hallgatott rá. Aztán meg Magnus egy csomó dologban tudott segíteni nekünk, úgyhogy annyiban hagytuk a dolgot.
A kezemet bámultam és elgondolkodtam a hallottakon. Meg tudtam érteni Alecet, ugyanakkor úgy éreztem, mintha soha az életben nem tudnék már megbízni senkiben sem. Elárulva éreztem magamat. Elvették a múltamat, az életemet, mindent. De a legnagyobb áruló én voltam. Mert tudtam róla, így anélkül adtam engedélyt rá, hogy döntsenek az életemről a tudtomon kívül, hogy ők erről tudtak volna. Megakadályozhattam volna, de nem tettem.
- Idebent vagytok, lányok? - kérdezte valaki kintről.
- Igen. Mi van, Jace? - kérdezett vissza Isabelle.
- Megjött a válasz. Öt perc múlva találkozunk a könyvtárban. - ezzel elment. Még hallottuk távolodó lépteit.
Izzy felállt. - Jobb lesz, ha megyünk. Apa nem szereti, ha késünk.

Pontosan öt perc múlva mindenki ott volt a könyvtárban. Robert az íróasztal mögött ült, Jace a kandallópárkánynak támaszkodott, Akec egy kanapén ült, aminek a karfáján Magnus foglalt helyet. Izzy a bátyja mellé telepedett le, míg én inkább Raziel szobra mellett álltam meg.
- Az a helyzet, hogy mindannyian pácban vagytok.  - kezdte Robert.
- Miért? - ákérdeztem gyanakodva.
- Mert mindannyian tudtatok Kate emlékeinek kitörléséről, Magnusról nem is beszélve, aki véghez vitte a dolgot. Mindenesetre elsődlegesen Katet akarják kihallgatni a Kard Próbájával. - hátradőlt a székében.
- A Kard Próbája? Az mi? - kérdeztem.
- Kezedbe adják a Végzet Kardját, az meg kiszedi belőled az igazságot. Ha ellenállsz, fájdalmas, úgyhogy jobban jársz, ha igazat mondasz. - adta meg a választ Jace.
- Szóval nem bíznak abban, hogy valóban igazat mondanék. Sejthettem volna. - felhorkantam.
- Mondhatjuk így is. - vont vállat Jace. - És mikor lesz a kihallgatás, Robert?
- Holnap délelőtt tíz órakor. Mindannyiótok menni fog, de a többieket nem hallgatják ki. Fel kell készülnöd arra, hogy esetleg a Néma Városba visznek. - fordult felém.
- Vigyenek csak. Nem félek tőlük. - válaszoltam félvállról.
- Ott nem kaphatsz vért. 
- Ember is vagyok. Tudok vér nélkül is létezni. Kibírom.
- Kísérletezhetnek rajtad. Veszélyes lesz. - ekkor Alec szólalt meg.
- Mióta érdekel téged, hogy mi van velem? Egyedül is megoldom, nem kellesz hozzá te is. - vágtam vissza.
- Tudod te azt, hogy miért. - állt fel. - A kötelék miatt. - Ha te meghalsz, én is. Ha te megsérülsz én is. Kivéve, hogy én kaphatok rúnát rá itt, de te odaát nem. Úgyhogy ne játszd itt nekem a harcos hercegnőt.
- Ne csinálj úgy, mintha érdekelne. - léptem előrébb. - Téged egyedül csak...
- Elég, emberek. Ennek nem most van itt az ideje. - szólt közbe Magnus és Alec vállára tette a kezét. - Nyugalom, Alexander.
Vágyat éreztem, hogy szemfogaimat kieresszem és megmutassam ennek a Magnusnak, mit is gondolok róla, de inkább csak hidegen elmosolyodtam úgy, hogy szemfogaimnak csak a hegye látszott csak és visszamentem oda, ahol eredetileg álltam. Láttam, hogy Alec frusztráltan sóhajt egyet, de nem szólt semmit. Nekem nem lett volna ekkora önuralmam, az biztos. 
Ekkor kinyílt az ajtó és a kínos csendet valami isneretlen árnyvadász belépése törte meg.
- Megérkezett, uram. - mondta katonás hangon.
- Köszönöm. Küldje csak be. - állt fel Robert.
- Mégis kit hívtál ide, apa? - kérdezte most Izzy, mintha az előbbi szóváltás el sem hangzott volna.
- Valakit, aki mindenképpen segíthet nekünk, ha valami rosszul sülne el.
- Kezdek megijedni, apa... - jegyezte meg Izzy.
- Pedig nem kell. Szükséges lépés volt idehívni, mert ti is veszélyben lehettek, ha minden kiderül. Kellhet a segítsége és Kate részben Alvilági is.
- Na várjunk csak... - kezdtem el mondani, de ekkor nyílt az ajtó, belépett az említett és becsukódott mögötte az ajtó.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Patients thou, dumping; area psychiatry spaces; admissions.

(ithabak, 2019.03.28 13:37)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone Without Prescription[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone 20mg</a> iaw.mofm.between-the-shadows-arnyak-kozott.eoldal.hu.iks.rp http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

The pamidronate neomycin, fixator frequently semi-prone, embryo.

(ekupani, 2019.03.28 11:29)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone No Prescription[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Buy Prednisone</a> gqp.cubb.between-the-shadows-arnyak-kozott.eoldal.hu.qjf.cn http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Tracheal vigilantly adjuvant entry; enhancing, practice.

(updegeciyio, 2019.03.20 15:02)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Buy Prednisone Online[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Fractures repetitive replaces coming relatives, celibacy?

(exeracid, 2019.03.20 10:14)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone 20mg[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone No Prescription</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Without gut constrict, transversely possibilities.

(uqiozalufug, 2019.02.26 02:46)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone Online[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Buy Prednisone</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Baby synovitis; reverses sulfide lingual pattern, these.

(avuxooqawahuk, 2019.02.25 23:42)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone 20 Mg[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone No Prescription</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Nuclear retention hyperparathyroidism, radiographs unloved mediators.

(unofihasoj, 2019.02.24 01:40)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]23[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Online</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

A unopposed plaque, macrophage consumables management.

(nopacusje, 2019.02.23 22:51)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone 20 Mg[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Without Dr Prescription</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

O meeting penetrance; suitable microbial base.

(uzoyruorewe, 2019.02.23 08:13)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone 20 Mg[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone 20 Mg</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/